Ha szinkronizálásról beszélünk, talán mindenkinek kedvenc filmje vagy sorozata ugrik be először. Nem csoda, hiszen ez a fogalom mára már szinte egybeforrt a filmek világával. Azzal, hogy az általunk szeretett, s sokszor nagyra tartott karakterek miként nyilvánulnak meg a különböző – globalizált világunkban számtalan helyen megjelenő – digitális képernyőkön.  Pedig eredendően egy sokkal összetettebb dologról van szó, gondoljunk csak például a hangalámondásra, melyet a legtöbb természetfilm is alkalmaz. Emellett például hibajavításra is használatos, „utószinkronizálnak” egy adott dialógust, mely eredendően használhatatlan lenne.

Azonban eme írásomban nem ezeket igyekszem taglalni, sokkal inkább a filmek oldaláról próbálom megközelíteni, mivel úgy gondolom ez napjaink egyik legnépszerűbb témája.

Maga a szinkronizálás elengedhetetlen, főleg ha egy filmet világszinten akarunk a nézőközönség elé tárni. Ma, az ágazat fejlődésével szinte már bármilyen nyelven levetíthetővé válhat egy adott felvétel, ami abszolút pozitív dolog. Ugyanakkor visszaadni azt az élményt és hatást, amelyet az eredeti változat el tud érni nem olyan egyszerű, sokszor nem is sikerül. Így egyáltalán nem furcsa, ha bizonyos esetben a film anyanyelvét választjuk saját nyelvünk helyett. Választásunk súlyát pedig alaposan megkönnyíti, hogy egy kis fortéllyal – hogy így nevezzem – könnyen hozzáférhetünk bármelyik verziójához.

Nyilvánvalóan mindannyian azon vagyunk, hogy a számunkra tetszetősebb, jobbnak vélt változatot tekintsük meg. Azonban az, hogy mitől is lesz jó egy adott kép- és hanganyag szinkronja, több mindentől is függhet. Elvégre egy igen aprólékos, s magas fokú koncentrációt, valamint összehangoltságot igénylő munkafolyamatról van szó. Véleményem szerint, amin a legkönnyebben elcsúszhat a dolog, az a fordítás. Nem könnyű dolog egy már meglévő dialógust újragondolni úgy, hogy eredeti lényege megmaradjon. Sokszor olyan kifejezésekkel találkozhatnak a fordítók, melyek a célnyelvben egyszerűen nem léteznek, ennél fogva nem is lehet megfelelőképpen újraírni. Ilyen esetben a szinkrontolmácsnak két fő opciója van. Vegyünk például egy vígjátékot. A legtöbb komédia bővelkedik a viccekben; szóviccekben. Ez persze nem nagy csoda, hiszen részben ettől is fogunk jól szórakozni. De az adott poénok sokszor a különböző nyelvekkel együtt illeszkednek bele a szövegbe. Azt átfordítva viszont könnyen lehet, hogy nem lesz értelmes. Akár még csak mosolyt sem csal az arcunkra, inkább kérdő tekintettel kérdezzük magunktól: „Hogy mi van?!”. Ezt kiküszöbölendően, tolmácsunk inkább kihagyja az egészet, ezzel azonban azt vonva maga után, hogy más részeket is ki kell vágni. Persze nem minden esetben szükséges, de benne van a pakliban. A másik esetben megpróbálom ráerőszakolni egy az eredetihez hasonló jelentéssel bíró viccet, ami általában nem ugyanakkora töltetű. De akármelyik módszerrel is dolgozzunk, az az igazán fontos, hogy igyekezzünk ugyanazt az élményt közvetíteni, amit az eredeti esetében is tapasztalhatunk, vagy legalábbis az azt lehető legjobban megközelítő hatást elérni vele, legyen az vígjáték vagy bármi egyéb. Ennél nagyobb hibát jelentenek a félrefordítások, főleg ha rengeteg van belőle, bár egy bizonyos műsorban nem sűrűn fordul elő ennyi hiba. Van, amikor az is zavaró lehet, hogy ha egy jól bevált, már megszokott hang helyett egy másik szólal meg, mert valljuk be, vannak alakok, akiket nehezen tudnánk elképzelni másként megszólalva. Gondoljunk csak Rékasi Károly és Tom Cruise, vagy Kevin Conroy és Batman példájára.

De a negatív tényezők mellett, vannak kivételes esetek, melyekben a szinkronos verzió jobb, mint az eredeti. Ezt személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy elég ritka, de előfordul.

Valószínűleg tökéletes szinkron nem létezik, bakik mindenhol előfordulnak, hol több, hol kevesebb. Ez hazánkban sincs másképpen, biztosan találkozott már mindenki elég fura, akár rossznak mondható dialógus részletekkel. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy vannak más országok, amelyekben sokkal rosszabb, egyenesen pocsék fordításokat hallani. Ez nem feltétlen vigasztalja az embert, ha kedvenc filmjét nem képes élvezni emiatt. Véleményem szerint összességében elégedettek lehetünk a magyar nyelvű produkciókkal is. Bár az, hogy kinek tetszik egy produkció és kinek nem, elég szubjektív dolog, és inkább film-; sorozatvilági izlésünktől függ. Mindenesetre akármihez is ragaszkodunk, érdemes kitapasztalni, hátha van olyan változata, amely jobban elnyeri a tetszésünket.