Szinkronhősök

Szinkronhősök

A szinkront körüljárva

2017. november 23. - Beckham2397

Ha szinkronizálásról beszélünk, talán mindenkinek kedvenc filmje vagy sorozata ugrik be először. Nem csoda, hiszen ez a fogalom mára már szinte egybeforrt a filmek világával. Azzal, hogy az általunk szeretett, s sokszor nagyra tartott karakterek miként nyilvánulnak meg a különböző – globalizált világunkban számtalan helyen megjelenő – digitális képernyőkön.  Pedig eredendően egy sokkal összetettebb dologról van szó, gondoljunk csak például a hangalámondásra, melyet a legtöbb természetfilm is alkalmaz. Emellett például hibajavításra is használatos, „utószinkronizálnak” egy adott dialógust, mely eredendően használhatatlan lenne.

Azonban eme írásomban nem ezeket igyekszem taglalni, sokkal inkább a filmek oldaláról próbálom megközelíteni, mivel úgy gondolom ez napjaink egyik legnépszerűbb témája.

Maga a szinkronizálás elengedhetetlen, főleg ha egy filmet világszinten akarunk a nézőközönség elé tárni. Ma, az ágazat fejlődésével szinte már bármilyen nyelven levetíthetővé válhat egy adott felvétel, ami abszolút pozitív dolog. Ugyanakkor visszaadni azt az élményt és hatást, amelyet az eredeti változat el tud érni nem olyan egyszerű, sokszor nem is sikerül. Így egyáltalán nem furcsa, ha bizonyos esetben a film anyanyelvét választjuk saját nyelvünk helyett. Választásunk súlyát pedig alaposan megkönnyíti, hogy egy kis fortéllyal – hogy így nevezzem – könnyen hozzáférhetünk bármelyik verziójához.

Nyilvánvalóan mindannyian azon vagyunk, hogy a számunkra tetszetősebb, jobbnak vélt változatot tekintsük meg. Azonban az, hogy mitől is lesz jó egy adott kép- és hanganyag szinkronja, több mindentől is függhet. Elvégre egy igen aprólékos, s magas fokú koncentrációt, valamint összehangoltságot igénylő munkafolyamatról van szó. Véleményem szerint, amin a legkönnyebben elcsúszhat a dolog, az a fordítás. Nem könnyű dolog egy már meglévő dialógust újragondolni úgy, hogy eredeti lényege megmaradjon. Sokszor olyan kifejezésekkel találkozhatnak a fordítók, melyek a célnyelvben egyszerűen nem léteznek, ennél fogva nem is lehet megfelelőképpen újraírni. Ilyen esetben a szinkrontolmácsnak két fő opciója van. Vegyünk például egy vígjátékot. A legtöbb komédia bővelkedik a viccekben; szóviccekben. Ez persze nem nagy csoda, hiszen részben ettől is fogunk jól szórakozni. De az adott poénok sokszor a különböző nyelvekkel együtt illeszkednek bele a szövegbe. Azt átfordítva viszont könnyen lehet, hogy nem lesz értelmes. Akár még csak mosolyt sem csal az arcunkra, inkább kérdő tekintettel kérdezzük magunktól: „Hogy mi van?!”. Ezt kiküszöbölendően, tolmácsunk inkább kihagyja az egészet, ezzel azonban azt vonva maga után, hogy más részeket is ki kell vágni. Persze nem minden esetben szükséges, de benne van a pakliban. A másik esetben megpróbálom ráerőszakolni egy az eredetihez hasonló jelentéssel bíró viccet, ami általában nem ugyanakkora töltetű. De akármelyik módszerrel is dolgozzunk, az az igazán fontos, hogy igyekezzünk ugyanazt az élményt közvetíteni, amit az eredeti esetében is tapasztalhatunk, vagy legalábbis az azt lehető legjobban megközelítő hatást elérni vele, legyen az vígjáték vagy bármi egyéb. Ennél nagyobb hibát jelentenek a félrefordítások, főleg ha rengeteg van belőle, bár egy bizonyos műsorban nem sűrűn fordul elő ennyi hiba. Van, amikor az is zavaró lehet, hogy ha egy jól bevált, már megszokott hang helyett egy másik szólal meg, mert valljuk be, vannak alakok, akiket nehezen tudnánk elképzelni másként megszólalva. Gondoljunk csak Rékasi Károly és Tom Cruise, vagy Kevin Conroy és Batman példájára.

De a negatív tényezők mellett, vannak kivételes esetek, melyekben a szinkronos verzió jobb, mint az eredeti. Ezt személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy elég ritka, de előfordul.

Valószínűleg tökéletes szinkron nem létezik, bakik mindenhol előfordulnak, hol több, hol kevesebb. Ez hazánkban sincs másképpen, biztosan találkozott már mindenki elég fura, akár rossznak mondható dialógus részletekkel. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy vannak más országok, amelyekben sokkal rosszabb, egyenesen pocsék fordításokat hallani. Ez nem feltétlen vigasztalja az embert, ha kedvenc filmjét nem képes élvezni emiatt. Véleményem szerint összességében elégedettek lehetünk a magyar nyelvű produkciókkal is. Bár az, hogy kinek tetszik egy produkció és kinek nem, elég szubjektív dolog, és inkább film-; sorozatvilági izlésünktől függ. Mindenesetre akármihez is ragaszkodunk, érdemes kitapasztalni, hátha van olyan változata, amely jobban elnyeri a tetszésünket.

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronhosok.blog.hu/api/trackback/id/tr6213347907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ezneménvagyok 2017.11.24. 13:59:03

Van még egy hibalehetőség: amikor a fordító (vagy a megrendelő?) egyszerűen nem érti az adott filmet. Erre remek példa a fordítási hibák állatorvosi lova, a Gyaloggalopp, amit magyar részről egyszerűen egy középkori vígjátéknak néztek, nem érzékelve azt, hogy a történetnek egyszerűen nincs idősíkja, a készítők szabadon vegyítik a középkori és a modern elemeket, és éppen az ebből fakadó abszurditás az egyik fő humorforrás. Emiatt azután a szövegből eltűnik a modern világra történő utalások jó része. A magyar néző nem érti, a várfalon álló katonának mi a gondja azzal, hogy honnan szereztek Artúrék "tököt" a lódobogás hangjának utánzásához, így a fecskés poénokat sem tudja hová tenni (az eredeti verzióban kókuszdió szerepel, de azt a fordító "kijavította"). (Hogy a korabeli Európában a tök sem volt ismert, azt a fordító szemlátomást nem tudja, szerencsére a nézők többsége sem, ez valamelyest menti a helyzetet.) De ennek az értetlenségnek esett áldozatul a Ni-lovagok által követelt kerti díszcserje is, ami középkori történetben szintén abszurdum, a fordító ennek megfelelően lelkiismeretesen ki is javította "rekettyésre", hiszen az ilyen bosszantó anakronizmusokat nyilván ki kell gyomlálni. Így pedig nem csupán egy-két poén, de a film egyik lényegi eleme veszett el. Ezek után egészen meglepő, hogy a politizáló parasztok szövegeit nem írták át "korhűre". Gondolom az már túl nagy feladat lett volna, inkább hagyták a csudába... :-)

szánmonoxid 2017.11.24. 14:20:34

@ezneménvagyok:

"a korabeli Európában a tök sem volt ismert"
Ezt honnan veszed? A tök úgy általában nem Amerikából jött, csak a sütőtök.

Ami a fordítót illeti, bizonyos mentség számára, hogy elég szegényes fordítássegítő eszközök álltak akkor rendelkezésre, nem volt pl. internet, de szlengszótár is csak mértékkel.

(Ezért értékelhető mérhetetlenül nagyra Göncz papáék A Gyűrűk ura-fordítása például, az egyes kisebb bakik ellenére is. Pláne megnézve, hogy a mai fordítók internet, urban dictionary és minden szar ellenére mennyire pocsék fordításokat követnek el. Filmek esetén is.)

satie · http://321.hu/sas 2017.11.24. 14:40:17

A jó szinkron, amennyit elvesz, annyit hozzá is ad a filmhez, vannak nézők, akik ne hajlandók rendkívül maga szinten megtanulni, japánul, svédül vagy oroszul, viszont a kép nem is fontos a számukra. Na, ők ne nézzék Kuroszava, Bergman vagy Tarkovszkij filmjeinek képi egészét, hanem olvasgassák csak töltsék le a feliratot az opensubtitles-ról :-)

szánmonoxid 2017.11.24. 14:54:37

@satie:
"A jó szinkron, amennyit elvesz, annyit hozzá is ad a filmhez"
Egyetértek.

Aki a szinkront baszogatja, mennyit elvesz az eredetiből, az gondolom, könyvet is csak eredeti nyelven olvas, mert a fordítás legalább annyit elvesz.

ezneménvagyok 2017.11.24. 18:40:22

@szánmonoxid: Én úgy tudom, hogy a lopótökön kívül minden más tökféle jövevény nálunk, de ha linkelsz nekem valami infót az ellenkezőjéről, hálásan elolvasom.

(A Gyűrűk urát én is szeretem, a hibáival együtt. A történet még csak hagyján, de a végén a Függelékek fordítása valami embertelen meló lehetett, különösen a nyelvészeti fejtegetések meg a családfák. Nem is sikerült mindenhol összhangba hozni a történettel.)

Az meg úgy általában persze igaz, hogy művet eredetiben lehet élvezni leginkább, de vajon hány olyan ember él ma Magyarországon, aki akár csak angol vagy német nyelven olyan szinten meg tud érteni egy szöveget, hogy nem csak a szólásokat, idézeteket, kifejezéseket vagy a szóvicceket, de a történelmi, politikai vagy bulvár utalásokat is pontosan érti? (Akcentusokról, tájszólásokról már nem is beszélve.) Szerintem nem sok. A többség (én is) igényli a jó minőségű szinkront. A feliratozás hasznos lehet annak, aki még csak tanulja, vagy szeretné jobban megismerni az adott nyelvet, illetve annak is hasznos, aki azt csak mankónak használva képes az eredeti nyelven értelmezi a filmet, de a többség nem ilyen. Az adott nyelven nem, vagy csak gyengén beszélő ember számára a feliratok olvasása a látvány értelmezésének rovására megy.
süti beállítások módosítása