Sokszor nincsen egyszerű dolga egy szinkronszínésznek. Egy idegen személy bőrébe bújni soha nem egyszerű, főleg úgy, hogy általában minden egyes karakter, amellyel igyekszik azonosulni, különböző jellemvonásokkal bír. Persze ez hozzátartozik a szakmához, ha pedig sikerül megbirkóznia ezzel az akadállyal az adott színésznek – és szinte mindig sikerül is - , azzal egy új szereplővel bővíti a már amúgy is színes palettát. Hozzátéve, hogy a legtöbb ember talán szánt szándékkal igyekszik kipróbálni magát eltérő területeken, hiszen egy idő után könnyen unalmassá, vagy túlságosan könnyűvé válhat mindig ugyanannak a meghatározott jellemű figurának hangot adni.
Az, hogy bizonyos személynek milyen karakter lesz igazán testhez álló, ellenben melyik szereplő az, akivel jobban meggyűlhet a baja sok dologtól függhet, azok személyiségén túl is. Nyilvánvaló, hogy annak kérdése, ki mit preferál jobban, legyen szó akár arról, hogy egy animált karakterről beszélünk-e avagy sem, valamelyest az egyéni ízlés és hozzáállás kérdése. Egy animáció szereplőjének visszaadása lehet nehezebb egy valós szereplőénél, illetve fordítva. Számos ember van, akinek ez megy könnyebben. Gondoljunk csak Mel Blancra, aki a napjainkban gyakorolt szinkronizálás alapjait fektette le azzal, hogy rengeteg olyan híres mesefigurát szólaltatott meg, mint Tapsi Hapsi. Valamint megemlíthető, a mind a mai napig aktívan tevékenykedő, Frank Welker, amerikai színész is, akit tavaly Emmy-díjjal jutalmaztak több évtizedes munkásságáért. Legalább nyolcvan rajzfilm szereplőért felelős, közöttük Fred Jones és Scooby Doo hangjáért a mára ikonikussá vált franchise-ból, de Megatront (Transformers) is hosszú ideje ő játssza, továbbá még a Futurama és A Simpson család sorozatokban is hallható megannyi karakterként.
Azonban vannak esetek, melyekben nem elég a színészi játék. Különböző érdekes, akár egészen szokatlan metódusokhoz kell folyamodni egyes szerepek kapcsán. Erre példa a Rick és Morty főszereplőjének, Rick Sancheznek az alakítása. Ahogyan azt a sorozat követői tudják, elég „egyedi” a jelleme az alkoholista tudósnak, amivel az őt játszó Justin Roilandnak sincs könnyű dolga. Ahhoz, hogy megfelelően hangot tudjon kölcsönözni a figurának, a felvételek során gyakran enyhén ittas állapotba hozza magát. Fura módszer, az biztos, de legalább a stúdióban garantált a jó hangulat.
Az utóbbi években egyre inkább jellemzővé vált a sztár szereposztás az animációs filmek mögött is. Nem csoda, mivel az évtizedek alatt, részben a látvány világ fejlődésével, fontos részévé váltak a filmes világnak a nagyszabású rajzfilmek, így ennek megfelelően az ilyen produkciók többségében már nem idegenek a nagy nevek. Sőt, előfordulhat egy alkotásban egészen sok híresség is. Példának okán, a lassan tíz éves Kung Fu Panda franchise, filmjeiben olyan nevek tűnnek fel a harcművész állatok bőrében, mint Jack Black; Angelina Jolie; Dustin Hoffman vagy Jackie Chan.
A CGI nagyvonalú fejlődésének, s népszerűségének okán használatának köszönhetően pedig tovább bővül a tér a szinkron számára. Ennek kapcsán szintén sorolhatók húzónevek, illetve különös esetek, vagy akár ezek kombinációja is. A jelenkorban népszerű képregények igencsak bővelkednek látványvilágban és érdekes karakterekben, így A galaxis őrzői is. Kétségkívül az egyik legkedveltebb szereplő párosa a filmnek Rocket és Groot. Bradley Cooper alakítja a fegyveres mosómedve(szerű) lényt, aki önmagában sem egy "egyszerű jellem", ám Vin Dieselnek talán érdekesebb dolga van kedvenc beszélő fánkkal, annak ókán, hogy csak nevét ismételgeti beszéd során. "Kivételes" munkát igényel az egyszer biztos.
Az említetteken kívül még hosszasan lehetne sorolni az érdekesebbnél érdekesebb példákat, de már ebből a párból is látszik, hogy milyen sokrétű szakmáról is van szó a szinkronizálás, szinkronszínészet alatt.
